Van valami sorsszerű abban, hogy a 2007-es szüret alkalmával, amikor Légli Géza úgy döntött, végérvényesen búcsút vesz a fajélesztőktől, éppen az egész világon a hajszálpontos tervezési paraméterek mentén, irányított körülmények között csúcsra járatott fajta, a sauvignon blanc erjedt saját élesztőn a pincéjében.

Ennek megfelelően ez a bor felrúgja a fajtáról alkotott elképzeléseinket: illata visszafogott, érett gyümölcsöket, kevés virágosságot juttat eszünkbe, egy érintésnyi csonthéjassággal. Szájban feszes szerkezetű, sűrű, gazdag fehérbor. Érdemes türelmesen, nagy odafigyeléssel kóstolni ezt a bort, ami amellett, hogy a fajta egyik legegyedibb képviselője, egyszersmind a természettel végérvényesen szövetséget kötött alkotó ember „eskütétele” is egyben.

A legalább 2 órát szellőztetett, 12 fokra hűtött bor kissé kesernyésre hangolt mesclun salátával, dióolajjal és füstölt busával felejthetetlen

(Szilágyi Péter borleírása)