Úgy egy éve lehetett, mikor először léptem be Prisztóka Tibor gasztronómiai szentélyébe, a nyúli „Szél fiai” fogadóba. Szőlőterület ide, borospince oda, Tibor azonnal leültetett vendéglője egyik asztalához: „Ebben a pillanatban készült el a pityóka krémleves, amit most azonnal meg kell kóstolnod!” mondta. Pislogtam egy kicsit, de hagytam magam meggyőzni, s milyen jól tettem! (Ezennel megragadom az alkalmat, hogy mindenkit arra bátorítsak, hogy aki a „Szél fiainál” vendégeskedik, ki ne hagyja ezt a levest, mert egyszerűen mesés!)

Aztán jött a szőlőbejárás, a pince felderítés. És igen: ahogy a konyhában, a pincében is „minden rendben van”. Tibor Fehér Burgundiját (pinot blanc) nagyszerű bornak tartom, szerintem több mint érdemes megismerkedni vele!

Színe közepes intenzitású aranysárga. A pohár fölé hajolva szinte látjuk, ahogy a Szentgyörgy-hegy integet nekünk: a bazalt különleges ásványossága szövi át az illatot és valami parádésan szép virágkavalkád. Már az illattól összefut a nyál az ember szájában. Kóstolva száraz, kerek, telt, egyszerre „édes” és „sós”. Ásványos aromái az ízben is meghatározó szerephez jutnak, melyeknek nektarinra és körtére emlékeztető jegyek asszisztálnak. Krémes szerkezetű, hosszú utóízű nagyon komoly bor, amely ma még egyértelműen fiatalos formát mutat, s várhatóan hosszú-hosszú érlelési potenciállal rendelkezik.

13-14°C-on fogyasztva tartalmas fogásokhoz ajánlom kísérőként, de a pityóka krémleveshez is ezt fogom kérni ha legközelebb arra járok, az tuti!