Szászi Endre borait kóstolva, mindig az az érzésem, hogy „hát igen, ilyen a tiszta bor”. Beleszagolok - lényegében bármelyikükbe - és egyből elhanyagolható apróságnak tűnik, hogy szavakba öntsem milyen gyümölcsöket, vagy virágokat idéz az illat. Bor. Ennyi és ez több mint elég nekem.

A Kabócás Olaszrizling Szászi Endre egyik legfigyelemreméltóbb bora, ez nem is kérdéses. Az ültetvény a Szigliget déli oldalának legfelső régiójában található. Ásványokban gazdag talaj, a dűlő „látja” a Balatont, a nap pedig látja a dűlőt. Ez mind nagyon jót jelent: a szőlő pazar ásványianyag és napfényellátottságnak örvend, aztán nem győzünk mi is örvendezni, mikor felbontjuk a palackot… ,)

Színe közepes intenzitású aranysárga, enyhe citrom bevillanással. Illatában olyan szinten jelentkezik az ásványosság, hogy minden további nélkül „tananyagként” tudnám elképzelni egy borismereti kurzuson. (Fogom is…) Hú de szép! Beleszagolsz és lényegében máris „online” kapcsolatot létesítettél a termőhellyel! Kóstolva száraz, kerek, vibrál, izzik, él… Sós-ásványos jellege még az illatra is rádob egy jókora lapáttal. Mikor legurul a korty, szinte érzed, ahogy szétárad testedben az élet energiája. Harmonikus, telt, hosszú utóízű boregyéniség. Szerintem legalábbis kétségtelenül!

12-13°C-on fogyasztva halakból és fehérhúsú szárnyasokból készített fogásokhoz, sertéssült mellé ajánlom kísérőként.