Az első „üzenet”, ami meg maradt bennem Iványi Zsófiáról az volt, hogy sárral tapassza le a kierjedt vörösbor tetejét. Hallottam már róla, hogy a réges-régi időkben, ez volt a módi, de még nem találkoztam olyan borásszal, aki mai is alkalmazza ezt a technikát. Így felkerekedtem, hogy személyesen kérdezzem ki a dolog lényegéről a borászt.

Zsófia pedig elmagyarázta nekem: mikor a kádban kierjedt a vörösbor, a felszínén összegyűlt –egyébiránt igen vastag- törkölysapkát egy vékony sárréteggel zárja le. A sár és a törköly együttesen védik a bort az oxidációtól, valamint nem engedik lecsökkenni a hőmérsékletét, ami azt eredményezi, hogy almasav tartalma teljesen természetesen úton, külső beavatkozásoktól mentesen lebomlik. Az eredmény: elegáns-, harmonikus savtartalmú vörösbor. Egyből kitisztult az ég a fejemben, de hisz ez így „természetes”…

Tiszta, közepes intenzitású bíborvörös szín. Illatában fekete bogyósgyümölcsök, fűszerek és virágok aromái jelennek meg, amit egyfajta különleges „sós” érzés leng körül. Kóstolva száraz, s amit az illat ígért, már az első kortynál meg is kapjuk rögvest: kifejezett sós íz jelentkezik, ha jól megforgatjuk szánkban ezt a nemes nedűt. Tanninérzete gazdag és puha, teste sűrű, mégis megőrzi eleganciáját.

Sok szép cabernet franc-nal találkozhatunk ma már országszerte, ez a tétel azonban egy picivel ennél is tovább megy, egy hamisítatlan kézműves bort tisztelhetünk benne! Fogyasztás előtt javasolt dekantálni. Sültek mellé és keménysajtokhoz ajánlom kísérőként.